Április az európai kiállítási szezon kezdete. A legnagyobb és talán a legjelentősebb az év első kiállítása a Frankfurtban tartott Music Messe. Ez ugye zenei kiállításnak tűnik, de az elmúlt években a világítás és hangtechnikai gyártók részéről kialakult nagyfokú érdeklődés életre hívta a Pro Light &Sound névre keresztelt kiállítás bővítményt. Az elmúlt években olyan mértékben megnőtt a kiállítók érdeklődése a rendezvény iránt, hogy idén már 4 nagy teremben és szabadtéri kiállítótéren is volt mit nézni bőven.

Már több mint húsz éve rendszeres látogatói  vagyunk a frankfurti kiállításoknak, és hát emiatt sok jó és kevésbé jó tradícióval is rendelkezünk. Ilyen például az aschaffenburgi szálloda, az első vacsora a Kartofel nevű étterembe a „maminál”, aki csütörtökönként nem ér rá, mert bidzsezik, vagy a kiállítási napok elején a látogatás a Clay Paky vagy a Spotlight standján ( ott ugyanis kitűnő olasz kávét kaphatunk ). Tehát, a jó szokásainkhoz híven első utunk felderíteni a nevezett kiváló olasz gyártók valamelyikének a kiállítási terét. A becsekkolás és a kiállítói térkép áttekintése után elindultunk a kávé irányába. Térkép szerint a Spotlight tűnt közelebbinek. Viszont a pavilonba lépve már messziről szemet szúrt a Clay Paky standja, mert náluk van a legvilágosabb az egész kiállításon. Ez nem is csoda, mert már korábbi lámpa szériák is magasan a legjobb fényerővel bírtak, az olaszosan nagy Alpha család lámpái pedig még a nagy elődök teljesítményét is alaposan felülmúlják. A fényárban úszó standon nagy örömmel üdvözöltek olasz barátaink, és már rendelték is a kávékat a hostes lányoknál. Újdonság szempontjából nem volt sok minden a tavalyi utolsó londoni kiállításhoz képest, igazándiból csak az autós kifejezéssel ráncfelvarráson estek át az eszközök. Például a Clay Paky által kitalált Beam lámpák továbbfejlesztett brutális kistestvére a Sharpy (20m/59700lx) karjára felkerült egy figyelmeztető felirat, hogy 12m-en belül ne legyen gyúlékony anyag a nagy „fényerő” miatt. Persze az is hozzátartozik, hogy visszahozták a krómszínű burkolatot a választható színek közé, ezzel is elősegítve a lámpák dekorációs lehetőségeit. A kávézás után tovább álltunk. Következő állomás szinte a szomszédban a DTS kiállítótere lett.

A cég arculata és termékei az elmúlt néhány évben jelentős változáson ment át. A valamikori PAR lámpákra és hasonló fémnyomott termékekre szakosodott közép olaszországi gyár intelligens és LED-es termékei komoly tényezőként jelentek meg a professzionális piac középső szegmensében. Delta 10 nevű Zoom optikás LED derítőjük 5 méteren 5000lx „fényerőt” produkál, ami néhány gyártó fémhalogén izzós robotlámájának is komoly erőfeszítésébe kerül. Újdonság képpen bemutatkozott a kis Nick Wash 600, ami a Delta kistestvére. A 13-40° között állítható zoom optikás derítő 5 méteren 3500lx „fényerővel” hozza zavarba a konkurens termékeket. A rövid de grappával fűszerezett tárgyalás alatt felajánlották, hogy a május 18-20-án megrendezésre kerülő Színháztechnikai napok keretében az új LED-es termékeik bemutatkozhatnak a magyarországi szakmai és felhasználói közönségnek. Tovább indultunk. Utunk során hol ide, hol oda betértünk. Régi és új ismerősökkel találkoztunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy eme jeles kiállításra hazai gyártók is eljöttek és kiállítottak. Jó volt látni a mi Vass Sanyink Pegasus márkanév alatt futó dimmereit, és persze magát a mi Sanyinkat is, amint a titokzatos körülmények között beharangozott új termékeit sorakoztatta fel. Kézzel fogható közelségbe kerültünk egy 3*12kW-os dimmerel, valamint az inkább külföldi igények alapján kifejlesztett Pegasus GRAND névre hallgató új eszközzel. A méretcsökkentés jegyében született megoldásként megismertük a Pegasus CUTE nevű szerkezetet, ami egy 4 U magas konténerben 12 csatorna dimmert, 12 csatorna direkt áramkört egy 16A-es külön biztosított Aux tápcsatlakozást és egy 2 utas DMX Splittert is magában foglal.

Ezzel az egy mobil konténerrel működtetni lehet egy kisebb világítási rendszert 24 halogén lámpával és 12 kisebb robotlámpával. Ügyes és véleményem szerint praktikus megoldás, csak a fizikát nem lehet megkerülni vele, mert ugyan kicsi és kompakt a cucc, de a 63A betáp az erősen kell hozzá. A mi Sanyink megígérte, hogy lesznek meglepetések a kiállításon, amit szépen be is tartott, és szomjaznunk sem kellett, amint a mellékelt kép is jól bizonyít. Semmi nem tart örökké, így hát ez a nap is eltelt. De ez még nem jelentette azt, hogy aludni kell menni. Estére meghívásunk volt a Clay Paky és a Grand MA közösen szervezett gála vacsorájára, amit egy hajóra szerveztek meg. Mint az egyik legrégebbi és legjobb baráti kapcsolatokkal rendelkező Clay Paky képviselet eddigi eredményeinkkel kiérdemeltük, hogy nem csak a szük cég képviselhette magát az eseményen, hanem szinte a teljes kiállítás látogató csoportunk hivatalos volt az eseményre. Összesen 9 db belépőt kaptunk, ami azért komoly tétel, mert sem a Grand Ma sem pedig másik országok Clay Paky képviseletei nem kaptak ilyen nagyszámú tiszteletjegyet erre a gálára. Alapvetően a vacsora nem okozott különösebb meglepetést, de a hajóra telepített új fejlesztésű Sharpy névre keresztelt lámpácska annál inkább. A mindössze 175w-os izzóval szerelt lámpácska már adatai alapján is ígéretes, de felhasználás közben mutatta meg igazán a képességeit. A kis töpörtyű két –háromszáz méter távolságból is komoly erővel világította meg a frankfurti felhőkarcolók éjszakai égbe nyúló tornyait. Vicces volt, hogy a folyó túlpartján esti egészségügyi kocogásukat végző honpolgárok útját milyen döbbenetes erővel képes kivilágítani egy alig 10 kg-os lámpácska. Az este kellemes hangulatban és vidám társaságban telt el. De egyszer minden jó véget ér, és a hajó kikötött. Rövid és érzékeny búcsú után mindenki szállására tért kipihenni a nehéz nap fáradalmait. Másnap az egész tortúra újra kezdődött. Reggel ismét kávé, majd délig tartottuk az absztinencia frontját. Elveinkhez híven jártuk utunkat a kiállítási csarnokokban. Az idei kiállításon sikerült viszonylag jól be illetve kiosztani az útitervbe felvett cégek listáját, mert az előzetes terveknek megfelelően sikerült mindenkivel találkozni, akit elterveztünk. Illetve szinte majdnem mindenkivel, mert előfordult olyan is, hogy a célszemély nem volt elérhető a kiállításon. Valószínűleg a gyártók és forgalmazók is kihasználják az esemény adta lehetőségeket, és további kapcsolatok építésével töltik hasznosan az időt. Ez a kapcsolatépítés általában jó dolog, de például egy kedves ismerősünk Strand Lighting fényszabályzójával kapcsolatos problémái miatt betervezett feladatainkra nem sikerült megfelelő megoldást találni.

Viszont az ADB új rendszerével sikerült közelebbi ismeretséget kötni. A Liberty és a Freedom névre keresztelt konzolok nevüknek megfelelően valóban nagy függetlenséget és szabadságot adnak azoknak, akik ezeket a fényszabályzókat fogják használni. Az egész rendszer, a hardver és a Hathor nevű szoftver maximális kezelhetőséget és flexibilitást biztosít mindenféle világítási feladat megoldásához. Ezen kívül figyelembe veszi azt az eddig elhanyagolt szempontot, hogy az új konzolok telepítése esetén a meglévő világítási hálózat és az előző konzolokban tárolt előadások integrálása komoly nehézségekbe szokott ütközni. A Hathor szoftver nyolc féle hálózati nyelvvel kommunikál, és nem csak új szabványokkal, hanem régebbi, de még élő vezérlő rendszerekkel is. Mi több, ha nem is minden, de jelentősebb gyártmányok (pl AVAB, ETC,stb..) mentett adatállományát is fel tudja dolgozni, ami azt jelenti, hogy mondjuk egy AVAB Panther pulton mentett jeleket közvetlenül is be tudja olvasni a memóriájába, és vissza tudja játszani bármikor. Az adaptálási képességén kívül minden korszerű pultok elé támasztott képességeknek a birtokában van. Kezeli a mulitaszkos érintőképernyőket méghozzá hat darabot, valamint a drag&drop módú presetekre épülő világítási képfelépítés.